A fontosság érzése nagy kincs de néha annyira könnyen összetörik
Hát igen az ÉLET nagy betűs szó mindenkinek van és minenkinek más. Van aki mindent megkap amit szeretne...van akinek semmi sem jutt.És olyan is van akinek csak nagyon kevés dolog amit szeretne azt sosem.
Néha csak szeretre vágyunk,törödésre de azért annyit kell küzdenünk hogy érezzük majd belepusztulunk.Akkor sem lehet a miénk és újra és újra a padlon vagyunk...
De megkell tanulnunk valamit az életben minden okkal történik és ha valmi rossz késobb talán örülni is fogsz,hogy úgy történt..
Mindig van értelme egy életnek...lehet h későn jösz rá de az élet értékes..és igaz,hogy vannak benne hullámvölgyek,göröngyös útak.
De a végén mindig ott a szívárány ! És az életed visszanézve csodálatos lesz..
Már rég nem éreztem azt az érzést h szükségem van valakire aki melletem van s aki törödik velem.De váratlanul történt ahogy a nagy szerelmek szoktak...
Minden egy májusi este kezdodött...a számítógép elött ülve töltöttem az estém..mikor a listámon láttam h egy fiú történetesen az a személy aki később az életemé vált..unatkozott...Ráírtam , ismerkedtünk. S úgy tünt van közös témánk és nagyon jól tudunk együtt beszélgetni..:)
Teltek múltak a napok úgy éreztem nem bírom nélküle mindig beszélni szeretnék vele mert ő volt az akinek egyetlen szava elég volt ahoz hogy mosolyt csaljon az arcomra..:)
S talán ő is érezte hogy köztünk van valami külonleges varázs.
Találkozni szeretet volna velem :D S én voltam a legboldogabb lány a világon. Mert még nem is láttam de éreztem hogy ő több nekem mint egy egyszeű barát...
Emlékszem arra a napra tisztán mintha tegnap történt volna...2010 Május 20-dika volt...:D Egy hideg délután..4 óra körül lehetett mikor eloször megpillantottam gyómromban azok a bizonyos kis pillangok röpködtek..féleve simultam hozzá mert féltem h ő nem érzi azt a varázst amit én..:D
Majd elindultunk sétálni...éreztem h vele szeretnék lenni mindig...és érezni az illatátt ami a mennyországba röptetett. Félve fogtam meg kezeit...és ahogy a bőre az enyémhez tapat éreztem ennél több nem kell csak hogy az ő keze mindig az enyémet fogja. Oda értünk egy vízmelleti helyre...néztük a tályat és próbáltuk leplezni mind kettönk izgalmát...és érzéseit a másik iránt. De egyszer csak megtörtént megcsókolt és éreztem ahogy a bizsergés végig járja a testem...Éreztem hogy ő külőnleges nem olyan mint a többi és úgy érzetem megkell osztanom ezt a csódát a szüleimnek is...hazvittem és bemutattam anyukáméknak..Anyukám első perctol szerete és én boldog voltam hogy egy elérhetetlenek tünő szerelem valóra vált..Még aznap megörökitettük a legszebb pillanatokat hogy maradjon emlékünk a boldogságunkról a véghetetlen szerelmünkről...Majd elérkezet az idő és elkellet válnunk..:| Nagyon hiányzot már akkor mikor felszált a búszra és már nem engem ölelt...Telt múlt az idő éreztem hogy ő a legfontossabb ember az életemben..:D Emlékszem minden egyes mosolyára ami csak miattam volt az arcán..Elhallmazott ajándékokkal..pedig sosem vártam el tőle nem azért szerettem mert ajándékokkal halmazot el hanem azért amilyen volt magát a személyiségét..Majd bemutatott a szüleinek az édesanyja a világon a legkedvesebb nő akit ismerek..és szeretett engem és énis őt ! Együtt töltötük a nyarat voltunk Sóbányában Állatkertben s minden szabad időnket együtt töltötük és éreztem ennek sosem lesz vége...Eljött a suli..minden megváltozot:| Nekem semmi időm nem maradt rá...mind a ketten idegesen beszéltünk egymással...már nem volt úgyan az semmi sem és nem beszéltük meg a dolgokat hanem hagytuk h tönkre menjen életünk nagy szeerelme...Én egyszer megsokaltam a dolgokat és azt mondtam h itt fejezük be mert ő nem ért meg engem...Ő felfogta és nem kereset kizárt az életébol...én kiborultam sírtam mindent megpróbáltam h visszaszeerezem..:( S az anyukája segítségével újra összejöttünk de ez a nagy boldogság csak rövid ideig tartott...mert én úgy éreztem hogy ez már egyhangú....De őt nagyon szerettem...és mostis nagyon szeretem próbáltam segíteni ezen de ő már másnál keresi a boldogságot...
Pedig én azt hittem öröké tart.......
Néha annyira nem értem a pasikat mégis vannak olyan személyek akik bármit tesznek úgyis vonzanak..
Talán ő is ilyen számomra..:)
Nem volt sok minden köztünk de talán lehetne több is...hisz az életben minden találkozás lehet esetleg egy olyan szer amitol a búborkékot nagyobbra tudod fújni.
Az igaz hogy a búborék végül kilyukad és akkor már csak te tudod eldönteni hogy milyen volt az a búborék..megérte-e neked felfújni és " játszani " vagy sem.
Az élet is ilyen..néha elveszítünk valakit aki nagyon fontoss számunkra és félünk új búborékot fújni mert nem tudjuk mikor és hogyan pukad ki...és hogy mi marad utána.
Félünk a csalódástól..
De az életben minden szerelem különleges...és hagyni kell hogy vége legyen ahoz hogy valami igazi szépet és újtat érez.
Talán a következő érzelem megváltoztatja az életed.
Engedni kell az életnek és a búboréknak hogy szárnyaljon..Hogy élhess...hisz ez számít az életben hogy mindig tudsz új érzelmet táplálni..de ezt csak akkor tudod elérni ha valakit hagysz elmeni és engedsz annak a bizonyos új ajtónak hogy ki tudjon nyílni...
Én valahogy mintha más lennék a közelébe mindig felvdit mikor rossz a kedvem...valamiért kötödök hozzá..
És tudom hogy nehéz neki átlépni egy tönkre ment szerelmen...nagyon tudd szeretni és nagyon nehezen felejti el azt aki a mindene volt...Az érzelmeket nem könnyű átalakitani..idő kell és egy olyan valaki aki mellet megpróbálható a felejtés...
Egy új kapcsolat sok mindnet tartogat és így lehet megisreni valakit teljes egészében..:)
Hát igen...különleges elérhetetlen és talán épp ezért ennyire vonzó. Nem is imserem de mégis " beleszerettem " az illatába a mosolyába...a mozdulataiba....Hogy létezik az hogy valaki ennyire elvarázsol a szimpla jelenlétével ? Azt sem tudom róla mi a kedvenc színe , zenéje , keresztneve. Csak azt tudom hogy ha rám nézz a szívem oly hevesen ver majd kiugrik a helyéről.
Olyan furcsa ez hogy valaki beleszeret egy személybe akit nem is ismer.Mégis oly elérhetetlen olyan külonleges és imádni való... Mért mindig az kell aki elérhetetlen...csak elmerném mondani neki azt...mit is ?
Amit elmondani nem lehet....csak érezni azt amit csak én érzek ő nem.......
A remény olyan dolog ami mindig is bennünk van bármi is történjen..mikor érzed h kész feladod a remény épp akkor üti fel a fejét és azt mondja hogy nem szabad abbahagynod...Mégis mi lenne velünk ha mindenki feladná csak azért mert akkor nem tudjuk eldönteni hogy mi a megfelelő út a megfelelő megoldás..
Talán olyan lehetőségeket szalasztunk el amik megválzotattnák az életünket...
És várakozás..
Az a világ leghosszabb és legnyomasztobb dolga..Mikor valami olyan dolog , személy után várakozunk amit alig bírtokolunk és mégis érezük hogy sokal fontosabb dolog lesz az életünkben.
A remény és a várakozás...hát ez így együtt a világ legrosszabb dolga...mikor reménykedünk valamiben és várjuk hogy megtörténjen az a bizonyos " csoda " amitől tán sokal jobb lesz az életünk...
Annyiszor feladtam már a küzdést és az élet értelme keressését..
De mintha egy hang súgná belülről hogy még egyszer utoljára próbáljam meg..
Mert most sikerül....
És mindig annyira rossz mikor csalódnunk kell és érezni azt hogy mindaz amiben hittünk , bíztunk egy szempillantás alatt elveszet s talán ez a legszörnyubb érzés mikor valaki csak remél és remél és a végén egy óriási pofont kap az élettől...
...talán jobb is ha nem lehet az enyém....
Sokszor eszembe jutt ez a mondat...annyira igaz. Ha én nem tudom boldogá tenni akkor legalább legyen olyané aki megérdemli a szeretettét a törödését. Mert ha ő az enyém lenne de úgysem vagyunk egymásra hangólva akkor ő mindig mást és mást szeretne én meg csak őt és őt..és így vagy ő lesz boldogtalan vagy én..
A végén úgyis megtalálod a megfelelő szerelmet és jobb ha elfogadod hogy aki nem szeret az sosem fog..és ha nem lehet a tiéd akkor hadd legyen olyané aki mellet ő a legboldogabb ember.Mert melleted úgysem lenne.
Az emlékek néha fájnak akkár rosszak akkár jók . Nem tudod megváltoztani őket és akármennyire is szeretnéd azokra mindig emlékezzni fogsz mert fontoss szerepet játszot az életedben.
Csak egy dal a rádióban amit véletlenül meghallasz amikor bekapcsolod a hangszórót és máris jönnek az emlékek az együtt töltött idő és minden ami volt a sok jó és a veszekedések is elő törnek benned amiket nem tudsz elfolytani így sírni kezdesz...Igen ez az érzés nem fog változni idővel sem maximum lecsöken a kihullot hönnycseppeidnek száma de az emlékek mindig veled maradnak és majd idővel talán nem fáj hogy csak emlék .
Talán egyszer úgy tudsz rá gondolni mint életed legszebb emlékei.
Elég egy tett egy szó ami teljesen megváltoztatja az életed. Legtöbb ember nem gondolja meg hogy hol a határ...és megy a saját feje után..Ami később persze egy olyan fontos kötelék repedéséhez vezett amire eddig nagyon vigyáztak. De nem szabad engedni hogy elszakadjon..az idő minden sebbet begyógyit szokták mondani de van amihez nem elég az idő két ember közös akarata kell hozzá és szeretette hogy az erős köteléket még erősebbé tegye. Kikel állni az életben a próbákat és nem kell hagyni hogy egy meggondolatlan tett vagy mondat romokba döntse a fellépítés szép kincsét a bizalmat és a szeretett.